Jankovics Marcell életművéről

Számos barátja, tisztelője és pályatársa a hetvenkilenc esztendős a 2021. május 29-én elhunyt Jankovics Marcelltől, a nemzet művészétől, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőtől 2021. június 22-én a budapesti Farkasréti temetőben búcsúzott el. Jankovics Marcell 2021. október 21-én lett volna 80 éves, amennyiben megérte volna. Mindannyian biztosak voltunk benne, hogy együtt fogjuk tudni megünnepelni vele!

Ehelyett a Farkasréti temetőben kellett búcsút vennünk tőle az említett fülledt júniusi napon, ahol Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke kiemelte: Jankovics Marcell nem csupán hatalmas és kivételes, szinte páratlan gazdaságú életművet hozott létre, hanem művészete rendkívüli erejével teljes magyar generációkat nevelt a jóra, a szépre, az igazra, mindenekelőtt a múlt megismerésére. Magyarságáról, Trianonról Jankovics Marcell a következő vallomást
tette: „az elszakított országrészeket tőlem nem tudták elszakítani, ahol magyarok élnek, az mind az én világom kiterjesztése” – idézte Jankovics Marcellt Vashegyi György.

Jankovics Marcell 1993-tól vett részt az akkor még egyesületként működő Magyar Művészeti Akadémia munkájában. Többekkel együtt ő is küzdött azért, hogy az MMA elnyerhesse méltó helyét, majd a részben neki köszönhetően köztestületi rangra emelkedő MMA elnökségébe is
beválasztották. „Az egész művészeti társadalmat magához vonzó akadémiát látott maga előtt” - emlékezett Vashegyi György. Mint hozzáfűzte, Jankovics Marcell 2014 és 2020 között az MMA alelnökeként dolgozott, majd 2020-ban az akadémia köztestületi tiszteletbeli elnöke lett.

Vashegyi György a „szinte felfoghatatlanul gazdag életműből” a két utolsó nagyobb vállalkozást emelte ki: Jankovics Marcell Trianon albumát és kiállítását, valamint Arany János Toldijának animációs filmes feldolgozását.

Szemadám György képzőművész, az MMA rendes tagja Jankovics Marcell barátai - mások mellett Péterfy László szobrászművész és Hoppál Mihály néprajztudós - nevében búcsúzott. Mint felidézte, több mint 40 éves barátságuk Jankovics Marcell-lel onnan eredt, hogy édesapjával egy munkahelyen dolgoztak.
„Mindketten deklasszált elemeknek számítottak, apám akkorra már felverekedte magát a segédmunkáslétből, de Marcell akkor még az volt, mert bűnhődnie kellett felmenői soha el nem követett bűneiért, s gyerekként át kellett élnie a kitelepítésnek eufemizált rabszolgasorsba taszítottságot, meg a börtönbe zárt apa hiányát” – emlékezett Szemadám György.

Jankovics Marcell gimnáziumi éveit a pannonhalmi bencéseknél
töltötte, „ami még tetézte is ezt a hátrányos helyzetet”,
hozzászokott hát a mindenkori árral szemben úszáshoz.
Intelligenciája, tehetsége és nem mindennapi műveltsége mellett talán éppen a dac, a bizonyítani vágyás segítette abban, hogy a kitörési pontot jelentő művészpálya segítségével azzá az emberré legyen, aki lett – jegyezte meg.
Szemadám György felidézte, már Jankovics Marcell halála napján, majd utána is rengetegen kondoleáltak nála, amiből látszott, hogy mennyien, még Szemadám György számára is meglepően sokan tartották számon őt barátjukként.

Szemadám György elmondta: ő maga Jankovics Marcell minden egyes filmjében rejtett önarcképet lát: „a szememben ő volt János vitéz, Sisyphus, a népmesék legkisebb királyfia, a Fehérlófia Fanyűvője és Az ember tragédiája Ádámja is.

Jankovics Marcell temetésén - mások mellett - Áder János köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán és Réthelyi Miklós, valamint Jankovics Marcell számtalan művésztársa, barátja és tisztelője is részt vett.

Orbán Viktor miniszterelnök is igen figyelemre méltó beszédet tartott, hiszen szerinte Jankovics Marcell a kultúra, vagyis az örökkévalóság minden hangszerén játszott.
Érdemes szó szerint idézni, amit Jankovics Marcellről mondott:
"Talán egy valami hiányzott neki. Olyan anyagból alkotni, ami a filmnél és a betűknél is kitartóbban dacolhat az idő múlásával.
...Többször is hallottam tőle, hogy a zászlótartó feladata, amikor már nem tudja tovább tartani a lobogót, saját teste köré tekerje a vásznat. Maga is jelképpé és szimbólummá váljon.

...Amikor eljött a mi időnk, én is hosszú évekig értetlenkedtem. Vártam, hogy suhintson. Széleset, erőset, mélyet. Vágja őket ketté, vagy mint mesehősei, aprítsa miszlikbe, ahogy vele tették, amikor kiszorították, félrelökték, és örömmel szúrtak alattomos tőreikkel a szívtájék felé. Miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is. De nem és nem. Nem hallottam sem csontok ropogását, sem inak szakadását, sem eldőlő testek zaját, és nem láttam kosárba hulló fejeket sem. És egyre csak zúgolódtam, elégedetlenkedtem, és sürgettem: mire vár még? De nem és nem. Évek kellettek hozzá, hogy megértsem, hiába várok. Erre hiába várok. Neki más küldetése volt. Az ő küldetése más volt, mint a magamfajtáké. Az ő küldetése abban állt, hogy zászlóval a kézben, majd lobogóba csavart emberkért megmutassa nekünk, miért harcolunk. Mit kell megvédenünk. Hogy a harc ne keményítse meg végzetesen a szívünket, hogy a legélesebb pengeváltáskor, a legdurvább csatákban is emberek maradhassunk, hogy tudjuk, nem a legyőzendő ellenfél számít, hanem azok és az, ami a hátunk mögött van, akikért és amiért valójában harcolunk.

Arra szólt a megbízatása, hogy figyelmeztessen minket, hiába aratjuk sorban a győzelmeinket, ha nem vigyázunk, a mi csodálatos kultúránk el fog süllyedni körülöttünk. Ahogy annyi életerősnek hitt kultúra tűnt már el az idők mocsarában. És akkor mi végre harcoltunk? Az ő küldetése az volt, hogy alámerüljön a magyar szellemvilág legmélyebb rétegeibe, elfeledett kincseket hozzon fel, megtisztítsa és átadja nekünk. Magyarnak lenni, magyar nyelven beszélni számára nem állapotot, hanem rangot jelentett. A magyar legendavilág csak azért lelkesítette, mert átsütött rajta magyar mivolta. Eggyé vált János vitézzel, Fehérlófiával, Az ember tragédiájával és a magyar ember tragédiájával: Trianonnal."

Nemcsak Orbán Viktor, hanem a miniszterelnök politikai ellenfelei közül is sokan látták a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan Jankovics Marcell szerepét. Elég arra az összefoglalóra utalni, amelyet Ács Dániel írt meg két nappal Jankovics Marcell temetését követően, amelyben a művészt Ács "a miniszterelnök rossz katonája"-ként jellemzi. Mások is lehettek ezzel így, hiszen olyan embereket is felfedezni véltem a temetésen, akikről álmomban nem gondoltam volna, hogy ott felbukkanhatnak. Ilyen volt például György Péter. Kattintással ld.:

Pedig Jankovics Marcell nemcsak egyszer mondta el és nemcsak Kadarkai Endrének még 2013-ban, hogy miért nem vérengzett - használjuk csak nyugodtan ezt a kifejezést (!), amikor az NKA elnöke lett. Kattintással ld.:

A Gusztáv-sorozat, a János vitéz, a Fehérlófia és végül az Ember tragédiája megalkotójának egyik fegyverténye, hogy a magyar szimbólumrendszert nemcsak kutatta, hanem alkotó módon fel is használta alkotásaiban.
A Fehérlófia c. rajzfilmjében például a magyarság ugor örökségét is érdekes módon integrálta. Ld. kattintással:

Jankovics Marcell fontosnak tarotta - egyébként Hoppál Mihállyal együtt -, hogy a magyar múltnak azokat a részeit is feltérképezze, amelyek nem számítottak éppen divatosnak, így ott volt például - többek között - 2008-ban a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszkban is a Finnugor Világkongresszuson.

A Fehérlófia című filmjében például ezeket a motívumokat használta. Ld. kattintással:

Ez azért is érdekes, mert Jankovics Marcell igen határozott politikai álláspontot képviselt! Tessék összevetni álláspontját, amelyet egy-egy észt, illetve a Vlagyimir Szorokin orosz íróval közös filmünkben is megnyilvánult. Ld. kattintással: