Száz év tükrében a nagy háború 1916-2016 a marosvásárhelyi Gecse utcában
Csíkszereda után Székelyudvarhelyen megnéztem a Vasszékely első világháborús emlékművét – 1917 legvégén maga József főherceg avatta, majd irány a Sóvidék!
Túl a kedvenc ligetemen – Korond, Parajd és Szováta után – gondolom magamban – érdemes lehet benézni Marosvásárhelyre, hiszen tíz éve járhattam erre autóval – utoljára. Másrészt pedig ez az a Kárpát-medencei város, ahol Gecse utca van.
Gáspár Sándor kollégám, aki itt lakik, mutatta meg egyszer, merre van, de csak halványan dereng, hogy hol lehet. Gondoltam most legalább lefényképezem, és külön jó, hogy vasárnap van, mert akkor itt is ingyenes a parkolás.
Székely vicc: nálunk is vannak migránsok, csak nálunk másként hívják őket. Hogyan? Románoknak! Marosvásárhelyen – sajnos – immár minden második ember román. A belvárosban mégsem találkoztam közülük eggyel sem. Megállok. Akiktől megkérdeztem, merre van a Gecse utca, azt mondja: 150 méternyire – előre.
Azért autóba ülök, nincs kedvem gyalogolni. Megyek vagy 200-250 métert a Bolyai utcában, de nem látom az utcatáblán a Gecse nevet, pedig van erre Liszt Ferenc utca is, ráadásul nem Franz Lisztként vagy Ferenc Lisztként, hanem normálisan, magyarosan kiírva.
Az autót leparkolom, és az első pártól kérdezem, hogy ugyan nem tudják-e véletlenül, merre van a Gecse utca? De. Ez az! – vágják rá. De nem ez van az utcatáblára kiírva! – mondom.
Mi az? Maga azt hiszi, hogy Magyarországon van? – kérdezik. Egy pillantás az utcatáblára: Stefan cel Mare, vagyis az utca mostani elnevezését a középkori moldvai román fejedelemről, Nagy Istvántól kapta!
Pech. Irány – Kolozsvár és Kalotaszeg! Előtte azért egy fotó!
Gecse Géza