Történetírás és genetika

Fotók: Gecse Géza és Bujdosó Erika

Vendégeink és a közönség

Történetírás és genetika
Aspektus vitaest a Nemzetek Házában

Röviden: Németh Endréék kutatása pont arról szól, hogy a nyelvi rokonságon kívül biológiai rokonság is létezik a Kárpát-medencében élő magyarok és a Dél-Urál‒Nyugat-Szibéria vidékén élő, ma főként vadászattal-halászattal, valamint rénszarvastenyésztéssel foglalkozó emberek között. Érdekesség, hogy ők a neveket az indiánokhoz hasonlóan képezik, valamint hiányoznak a szervezetükből azok az enzimek, amelyek az európai népeket az alkohollal szemben ellenállóbbá teszik. A szovjethatalom a rénszarvastenyésztést és a prémes állatok vadászatát kollektivizálta, és igyekezett eloroszosítani az őslakosságot. Az urbanizálódás a vodkára szokással is járt, amelynek egyik következménye az ősi életmóddal való szakítás lett. Habár történtek és történnek kísérletek a hantik és manysik anyanyelvi kultúrájának megőrzésére, de lehet, hogy már késő, és – ha valami csoda nem történik – a hanti és a manysi nép két-három évtized múlva végképp eloroszosodhat. Onnantól kezdve legfeljebb genetikai állományuk alapján lehet majd őket azonosítani, úgyhogy Németh Endrééknek most még kivételes szerencséjük volt. Először két kutatócsoport, egy észt és egy magyar, valamint két külön szálon futó kutatás egyesült egy közös kutatási projekt keretén belül. Az észt tudósok ma megkerülhetetlenek Eurázsia benépesülésének tanulmányozásakor, mivel a populációgenetikai nemzetközi kutatásokban is vezető szerepet vívtak ki.

Németh Endre magyaráz
Az ő eredményeikre támaszkodva, de saját vizsgálódásaikkal kiegészítve a magyar szakemberek az ugor népek közötti genetikai kapcsolat feltérképezésekor meglepő újdonságokkal szembesültek. A közös projekt során kiderült, hogy az ugorokra speciális genetikai markerek jellemzőek. Meglepve kellett megtapasztalniuk azt is, hogy e markerek a mai magyar és obi-ugor génállományon kívül nagyobb arányban a néhai Magna Hungáriában (a mai Baskíria és Tatársztán területén is előfordulnak. Ez az a vidék, ahol Julianus barát a keleten maradt magyarokat a 13. században megtalálta! Erről a közös eredményről számolt be Áder János is az idei, tartui finnugor világkongresszus küldötteihez szóló beszédében. Az archeogenetikusok kutatásaiból az is kiderült: ahogy közeledünk a magyar etnogenezis forrásvidékéhez térben és időben, úgy nő egyre az ún. magyar gyanús temetőkben az ugorokra jellemző genetikai jellemzők aránya. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindannyian magunkkal visszük genetikai állományunkat a sírba is – jegyezte meg Németh Endre –, ezért a régészet előtt a korábbiaknál jóval szélesebb távlatok nyíltak meg, hiszen – ennek köszönhetően – nemcsak honfoglalás kori, hanem jóval idősebb, akár többezer éves sírok feltárását követően is azonosítani lehet az elhantoltak biológiai kódjait, vagyis nemcsak az élők, hanem a holtak is szolgálnak a számunkra hasznos információval arról, hogy kik is voltak ők.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem honfoglaláskori temetőfeltárása Dömsöd határában

Mindez alapjaiban változtathatja meg a honfoglalásról alkotott eddigi képünket! Ezért volt az Aspektus idei első vendége Németh Endrén kívül további két olyan kutató: Szécsényi-Nagy Anna régészeti genetikus, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Acheogenomikai Intézetének vezetője és Klima László régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. De elsőként a kutatást kezdeményező Németh Endrét kérdeztük.

Gecse Géza: Hogyan került a csizma az asztalra, miért kezdett egy matematikus genetikai kutatásba, hiszen Németh Endre most egy PhD-program keretében folytatja, amit elkezdett?
Németh Endre:
A genetikában olyan módszerek vannak, amelyekben nagyon sok a matematikai elem. Maga a DNS-lánc is felfogható egy különleges matematikai kódnak. Kell tehát bizonyos fajta matematikai kompetencia a populációgenetikusoknak is! Amikor Géza megemlítette, hogy más a biológiai és megint más a nyelvi helyzet, ebben a megállapításban nagyon sok igazság van. A génállomány változásának sebessége ugyanis egy genetikai populáció esetében rendkívül gyors. Amikor Raskó István tanár úr arra a következtetésre jutott, hogy a mai magyarokba nagyon kevés jutott a honfoglalók genetikai hagyatékából, ez zela kijelentésével senkit sem lepett meg. Mi sem hittük, hogy egy ilyen kiváló adottságokkal rendelkező és jól megközelíthető földrajzi területen élő nép esetében, mint a magyar, ennek másként kellene lennie! Mi pusztán arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e mégis olyan genetikai kapcsolat a mai magyarok és az obi-ugorok között, ami esetleg egyedi és mint ilyen informatív lehet a társtudományok számára.
Ráadásul az sem volt titok a számunkra, hogy a nyelvi és genetikai kölcsönhatások dinamikája rendkívül eltérő.

Obi ugor anyag a Természet és Ember Múzeumban Hanti-Manszijszkban

Míg a genetika szelíd, integratív, a nyelv általában domináns jellegű. Nem mindenkiben tudatosul, hogy egy nép genetikai állománya nagy biztonsággal őrzi meg egy korábban beolvadt népesség nyomait még akkor is, ha ez a beolvadás a történelmi forrásokban, a kollektív emlékezetben, illetve a nyelvben már alig kimutatható, vagy a feledés homályába merült. Vannak ugyanakkor meglepően érdekes nyelvi és genetikai párhuzamok. Vegyük például a csukcsokat, akik 12 ezernyien vannak, és a legtávolabbi népcsoportot alkotják Oroszország területén, hiszen a Bering-szorosnál, már majdnem Amerikában élnek. Van bennük 60%-nyi olyan elem, ami az uráli népekkel közös. Vagyis még 200 évnyi távolságból sem könnyű megmondani, hogy pontosan milyen nyelvi folyamatok zajlottak le, hát még 5-6 000 év távlatából! Mindenesetre tény, hogy a csukcs és egyes uráli nyelvek között mind a szókészletben, mind pedig a nyelvtanban nehezen magyarázható nyelvi kapcsolatok mutathatók ki.

A közönség soraiból Vándor Anna hozzászól

Mi három lépésben gondolkodtunk, amelynek az eredménye tíz év alatt érett be.  Az első lépés az volt, amikor a jelen lévő Vándor Anna nem kis kockázatokat vállalva Nyugat-Szibériában manysi mintákat gyűjtött. A 2012‒2013-as eredményünk az volt, hogy a manysik és a magyarok között van valamilyen speciális kapcsolat, amit – nem ellentmondásmentesen ugyan, de be lehetett illeszteni – egy nagyobb rendszerbe, amely a mai finnugor nyelvet beszélő népeket is összekapcsolja. A genetika természetesen semmilyen nyelvi kapcsolatot nem képes bizonyítani vagy cáfolni, de a mi esetünkben most megerősítette, hogy létezett egy olyan történelmi népesség, amelynek leszármazottai minden ma élő finnugor népben megtalálhatók.

Gecse Géza:
Áder János az idei finnugor világkongresszus küldötteihez intézett beszédében utalt a már említett tudományos eredményére az észt tudósoknak, akik genetikai kutatásainak köszönhetően három olyan területet fedeztek fel, amelyek több ezer kilométerre vannak ugyan egymástól, de mégis valamilyen genetikai rokonságot mutatnak. Ez a Kárpát-medence, a Volga-vidék, és azon belül is főként az egykori Magna Hungária, a mai Baskíria és Tatársztán területe, valamint az obi ugorok földje, ahol most a manysik és a hantik laknak.
Németh Endre:
Érdekességképpen érdemes kiemelni, hogy az észteknek saját adatbázisuk, saját mintáik vannak. Részben ez az észt kapacitás tette lehetővé, hogy új, informatív markereket keressünk – magyar szempontból. A magyar populációgenetikában az is tökéletesen új elem volt, hogy valaki új markert keressen! Ami dráma talán, hogy a baskír népességen belül bizonyos mikro-régiókban 50 és 90% között mutatták ki ezt az apai öröklődésű N B539 alcsoportot. Mi a természettudományokban szeretjük, ha két különböző vizsgálódási módszerrel hasonló eredmények jönnek ki. Ezért nagyon megörültünk, amikor tavaly megjelent Szécsényi-Nagy Annáék régészeti genetikai kutatási eredménye, amelyet az Urálban található legkeletibb ún. magyar gyanús temetőről adtak közre. Itt már 80% volt az N B539 haplocsoport aránya, és ott ahol sikerült a további alcsoport bontás, ott az ugorokra jellemző markereket találtak a kutatók.
Gecse Géza:
Tehát az egykori közös múlt megjelenik a ma élő emberek genetikai állományában, de ugyanakkor jelen van a temetők világában is.

Szécsényi-Nagy Anna osztja meg velünk kutatásaik eredményét

Szécsényi-Nagy Anna:
A mai magyarokban ez az N B539 genetikai típus ritka, viszont a honfoglalás kori magyarokban 25%-nyi volt. A mai magyar lakosságban átlagosan 1-3%, de nagyok a Kárpát-medencében is a regionális eltérések. Csíkszeredában például 6%, míg Székelyudvarhely környékén szinte teljesen hiányzik. Itt most az apai vonalról beszélünk, amelyet – többek között – a bodrogközi honfoglalás kori temetőkben talált maradványokból is azonosítani tudtak a kutatók.
Németh Endre:
A mai magyarokban található 1-5%-ról annyit érdemes megjegyezni, hogy a több ezer éve bekövetkezett ugor elváláshoz képest, ezek a számok korántsem alacsonyak!

Honfoglaláskori leletek a Kárpát-medencében

Gecse Géza:
Ugye a középkori magyarokról azt gondoltuk sokáig, hogy testalkatuk zömök volt és termetük közepes vagy alacsony volt. A honfoglalás kori fejedelmi sírokat feltárva pedig a kutatók azzal szembesültek, hogy 180 cm-nél alacsonyabb férfiakról nemigen lehet beszélni!
Mire jó a DNS-kutatás, az archeogenomika?
Klima László:
Voltak magasabbak, de voltak alacsonyabbak is közöttük.
Szécsényi-Nagy Anna:
A történészek még nem igazán tudják, hogy mit lehet velünk kezdeni, most ismerkednek a genetika nyújtotta lehetőségekkel, amelyek egyébként számosak: genetikai kapcsolatok finom léptékű elemzéseken keresztül segíthetik az egykori társadalmi struktúrákat feltárni, közösségek szerveződését megérteni, a nagyívű vándorlások igazolásán túl.

A Természet és Ember Múzeum obi-ugor anyagából egy részlet Hanti-Manszijszkból

Gecse Géza:
Az biztos, hogy nem igazán kedvelik magukat, genetikusokat hiszen amikor a honfoglalás korszakát kutató Sudár Balázst kértem arra, hogy legyen itt, akkor visszautasította, mondván azt, hogy neki nincs 3-4 napja beásni magát a genetikába.
További érdekes kérdéseket vet fel egyébként az, hogy milyen volt a Magna Hungáriában maradt és az onnan elvándorolt, majd később a honfoglalásban részt vett magyarok aránya. Hiszen azok a magyarok, akikkel Julianus barát háromszáz év múlva még találkozott, közben eltűntek, vagyis be kellett, hogy olvadjanak a körülöttük élő türk népekbe, közülük is a legvalószínűbb, hogy leginkább a baskírokba! Amikor ezt mondtam Sudár Balázsnak, azt válaszolta, hogy ez a kutatók között evidenciának számít! Lehet, hogy köztük annak számít, de a közvélemény számára nem.  Németh Endre mintha azt nyilatkozta volna, hogy a Magna Hungáriában maradt magyarok többen lettek volna, mint azok, akik útra kerekedtek.

Németh Endre:
Idáig azt mondtuk, hogy egy szűk kisebbség maradt ott. A legújabb kutatások azt támasztják alá, hogy a Baskíriában maradt és a honfoglaló magyarság létszáma nagyságát tekintve összemérhető lehetett. Vagyis nem az történt, amit némi túlzással eddig gondoltunk, hogy a magyarok döntő többsége felkerekedett és nem maradt közülük Magna Hungáriában három mocsárlakónál több.
Klima László:
Oroszországi régészek úgy gondolják, hogy a csijaliki kultúrában megtalálták a keleten maradt magyarok emlékét, amit alátámasztani látszanak archeogenetikai eredmények is.
Hogy kik voltak többen: a keleten maradt vagy a honfoglalásra vállalkozó magyarok?

Klima Lászlónál a szó

Akkoriban még nem volt népszámlálás, ezért nem tudjuk. De ami érdekes: egymástól meghökkentő távolságra kerülnek elő a földből ún. magyar gyanús leletek. És persze mellettük nem magyar gyanús leletek is! Vagyis az ősmagyarság – mielőtt Etelközbe került volna, igen nagy területen mozgott, miközben más csoportok is jártak azon a területen. Történelmi forrásként idézhetjük Ibn Fadlánt, aki a 920-as években járt a Volgai Bolgár Birodalomban. Arról ír, hogy a bolgár uralkodó utasította az egyik alatta lévő nép vezérét, hogy nomadizáljon vele együtt. Annyit tudunk erről a néptöredékről, hogy összesen ötezren voltak, továbbá azt, hogy nem volgai bolgár, hanem valamilyen más bolgár-török vagy valamilyen finnugor nyelvet beszéltek. A szibériai, az Urálon-túli ujelgi temető is vegyes képet mutat. Van benne egy honfoglalás előtti, de van egy honfoglalás utáni magyar, illetve van más török népekre jellemző régészeti anyag is benne. Ezen kívül a Volga Szamaránál lévő kanyarjánál, ahol a folyónak a Zsiguli-hegyeket kell kikerülnie, onnan is előkerült egy magyarokra, valamint a permi finnugorokra, tehát a Káma-melléki ős-zürjénekre jellemző leletanyag is. Ezen kívül Ukrajna területéről, ahol már sikerült beazonosítani magyarokat, az úgynevezett szubotci régészeti horizontban, ott is vannak olyan régészeti anyagok, amelyek a permi finnugorokhoz, a Káma-mellékiekhez köthetők. A tudósoknak erre az a válaszuk, hogy vakarják a fejüket.

Tatár táncegyüttes - népviseletben. Bujdosó Erika felvétele

A fent említett háromszögben egyidejűleg ugyanis különböző finnugor és török csoportok mozogtak – mikor békésen, mikor pedig egymással harcokba keveredve. Ez a nyelvi és a genetikai kapcsolatokra, valamint az anyagi kultúrában látható átfedésekre is magyarázatot adhat. Vagyis Magna Hungaria nemcsak a magyarok, hanem más etnikai közösségek hazája is volt. Ami érdekes, hogy nem számított csodának, ha egy csoport évről évre akár több száz kilométert is bejárt! Úgy tűnik, hogy a Magna Hungaria-koncepció abba az irányba fog elmozdulni, hogy a 9. század közepén a magyar jelenlétet még nagyobb területre terjesszük ki. Én arra számítok, hogy ennek a régészeti bizonyítékai is hamarosan elő fognak kerülni.

Feszty-körkép a magyarok bejöveteléről a Kárpát-medencébe

Gecse Géza:
Az biztosnak tűnik, hogy ez meg fogja változtatni a honfoglalással kapcsolatos eddigi álláspontunkat is. Ezek közül csak arra hívnám fel a figyelmet, amennyiben a Magna Hungariában maradt magyarok a baskírokba olvadtak és az ő genetikai állományukat gazdagítják, akkor a Kárpát-medencében annyi történelmi viszontagság után mégiscsak él 13 milliónyi magyar, miközben a Magna Hungariában található baskírok ma 1,75 milliónál nincsenek többen! Ennek fényében átértékelődik a honfoglalás ténye maga is! Ez ugyanis azt jelenti, hogy a honfoglalás sikertörténet még annak ellenére is, hogy a magyar történelmet mi gyakran kudarcok sorozataként éljük meg. A másik érdekesség, ami csak az utóbbi két évtizedben vált elfogadottá – hogy a korábbi elképzelésekkel szemben – a magyarság nem 200-300 év alatt, hanem 60-70 év vagy még rövidebb idő alatt jutott el a Kárpát-medencébe!

Baskír lány - népviseletben. Bujdosó Erika felvétele

Klima László:
Pauler Gyula már a 19. század végén is úgy gondolta Anonymus krónikája alapján, hogy a magyarok viszonylag hamar érkeztek meg a Kárpát-medencébe. A 20. század első felében alakult ki az az elképzelés, hogy a magyarság 200-300 évig élt kazár fennhatóság alatt a Don folyó mellékén. Ez a történeti koncepció a nyelvészeknek is megfelelt, mert keresték azt a helyet, ahol a magyar nyelv átvehette a jelentős török szókincset. A 20. század második felében erősödtek fel a hangok, hogy nem a Kazár Birodalomban kell elképzelni a magyarokat.
Aztán a régészek meg is találták őket a Kazár Birodalom szomszédságában, a Dnyeper és a Dnyeszter folyók mellékén, de az is kiderült, hogy oda csak a 9. század közepén költöztek. Vagyis a régészeti leletek alapján most új őstörténeti koncepciót kell megfogalmazni, aminek az alapján azt lehet mondani, hogy Magna Hungariából csak a 9. század elején kerekedtek fel a magyarok.

A Természet és Ember Múzeum obi-ugor anyagából - Hanti-Manszijszkból

Gecse Géza:
Mi a magyarázat arra, hogy a hozzánk legközebb álló két másik ugor népesség: a hanti és a manysi ilyen kicsi lett?
Klima László:
Nem ők lettek kicsik, hanem a magyarok lettek sokan! Van ugyan, aki 200 000 – 400 000 betelepülővel számol a honfoglalás idején. De ha ilyen sokan lettek volna, lehet, hogy éhen haltak volna. Egy jóval későbbi történelmi példával élve: Napóleon többszázezres hadsereggel támadt Oroszországra, akik közül alig néhányan érkeztek vissza Párizsba.
Amikor a kalandozások idején az Ibériai-félszigeten az egyik magyar csapategységnek három napig a pusztaságban kellett haladnia, a leírás szerint ellátási nehézségeik támadtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy ilyen kalandozó csapategységben ötezer főnél semmiképpen sem lehetett több ember. Sikereik oka a meglepetés erejében rejlett, abban, hogy támadásuk az ellenfelet készületlenül érte.

Hanti (osztyák) lakóház Nyugat-Szibériában

Vannak adatok a Szibériában a 18. században élt szamojéd csoportokról, akik nagyon kevesen voltak. Nem valószínű, hogy a korabeli viszonyok között ott jelentős számú ősmagyar népesség zaklatta volna őket. Legfeljebb pár tízezren lehettek. Ezért nem hiszem, hogy 100 000-nél több honfoglaló magyar lett volna, amiben a családtagjaik is benne vannak. A népességrobbanás a Kárpát-medencében történt. Erre életmódbeli változással lehet magyarázatot adni. Valószínű, hogy az itt talált népességet asszimilálták, de az is szerepet játszhatott, amit az etelközi magyarokról tudunk, hogy abból gazdagodtak meg, hogy szláv rabszolgákat adtak el bizánci kereskedőknek a Fekete-tenger kikötőiben. Tehát valószínűsíthető, hogy a magyar államalapítás idején tudatos betelepítés történt, hogy legyenek itt emberek, akik adót tudnak fizetni.
Vagyis a külső erők, ld. kalandozás-rablás és rabszolgaszerzés helyett a belső erőforrásokra kellett építeni a magyar államot. Át kellett állni arra, hogy dolgoztatjuk az embereket és adót szedünk tőlük.

Jankovics Marcell, Hoppál Mihály és Gecse Géza Hanti-Manszijszkban

Gecse Géza:
Visszatérve a honfoglalás korára – László Gyula abból indul ki, hogy az avarok akár magyarok is lehettek…
Szécsényi-Nagy Anna:
A 7. század első, illetve középső harmadában a kora avar kori vezető réteg temetőit vizsgáltuk eddig átfogóan. Talán az itt lévők is ismerik a kunbábonyi avar kagán sírját ebből az időszakból. Annyit tudtunk megállapítani, hogy az avar elit Belső-Ázsiából, keveredés nélkül érkezett ide. Emellett az avar társadalom, miként a magyar is, sokszínű volt. Egy európai kutatási program (ERC HistoGenes) keretében most egy nagyon átfogó vizsgálatba kezdtünk. Több ezer avar kori sírt vizsgálunk meg, teljes temetőket, nemcsak gazdag, hanem szegény sírokat is a partnerekkel közösen.

Hanti pogány istenség az obi-ugorok földjén

Gecse Géza:
Mihez kezdjünk a nyelvünkben és kultúránkban található iráni elemekkel? Mit kezdjünk a türk elemekkel, amelyek valószínű, hogy baskír vagy volgai bolgár közvetítéssel kerültek a magyar nyelvbe? Ráadásul, miként Áder János is utalt rá, az 1990-es években a baskírok küldtek küldöttséget a finnugor világkongresszusra, viszont már elég régóta – nem. Mi ennek az oka?
Klima László:
Az ok rendkívül egyszerű: a baskíroknál az őstörténet újraírása során közben magyarellenesség alakult ki, ezért a magyarokat igyekeznek az őstörténetükből kiiktatni. Sőt, amikor bizonyos történeti források a magyarokat baskíroknak nevezik, mint például Jákút, amikor Aleppóban az 1200-as években al-Hunkárból, vagyis Magyarországról származó emberekkel találkozott, leírta, hogy azok baskíroknak nevezték magukat. Ezt a mai baskír történetírás úgy értékeli, hogy Magyarországon is éltek baskírok ebben az időben. Volt egy Mazsitov nevű régész, aki korábbi műveiben még feltételezte, hogy a mai Baskíria területén egykor magyarok is éltek. De amikor fontos állami beosztást kapott, kanyart vett a történelemszemlélete. Vagyis ez lehet a magyarázat arra, hogy a baskírok mostanában nem vesznek részt a finnugor világkongresszusokon és konferenciákon. Ezért aztán a kusnarenkovói-karajakupovói kultúra a baskírok szerint mindenestül baskír, míg a magyar régészek úgy látják, hogy ott nemcsak a baskírok, hanem a magyarok elődei is voltak. Az 1970-es évek elején a Káma alsó folyásánál, Bolsije Tyigani határában talált temető, amibe valószínűsíthetően keleten maradt magyarok temetkeztek, szintén beleilleszkedik ebbe a kusnarenkovói-karajakupovói kultúrába. Tehát még mindig nincs kibogozva a baskír-magyar szál, de a baskírok igencsak igyekeznek kitúrni bennünket belőle. Egyébként én szeretném rávenni a nyelvészeket arra is, hogy vannak-e párhuzamos jelenségek a baskír, a magyar és a többi finnugor nép nyelvében lezajlott hangváltozások között. Meg lehetne vizsgálni, hogy ez lehet-e az egymás mellett élésnek a hatása.

Az Irtis folyó Nyugat-Szibériában

Gecse Géza:
Mi lehetett vajon az oka annak, hogy a Magna Hungáriában maradt magyarokat feltételezhetően a baskírok asszimilálták?

Klima László:
Részben az elszegényedésük, továbbá a 13. században bekövetkező tatár betörés, amit majd később az iszlám felvétele is erőteljesen befolyásolhatott.
Vendégeinktől kérdezni is lehetett. Csak szórványosan kitérve ezek közül néhányra: Szekeres István saját írástörténeti kutatásait ismertette. Szent-Iványi Ágnes arra volt kíváncsi, hogy mi a magyarázat arra, hogy férfi, tehát nem női genomokat vizsgálva lehet érdemi információt kapni a régmúltból. Hol helyezkedett el Szkítia? Kolosi Ádám arra volt kíváncsi, hogy a magyar népességben van-e olyan genom, ami főként a baskírokra jellemző. Mészáros András a honfoglalók létszámának a megállapításáról, majd azzal kapcsolatban érdeklődött, hogy miként lehet genetikai térképet összeállítani valakiről. Klima László szerint, amennyiben 20 000 harcos érkezett volna a Kárpát-medencébe, akár százezren is lehettek a honfoglalók.

Liszi János hozzászól

Liszi János a hun‒magyar rokonság, illetve a hun‒avar‒magyar lehetséges folytonosságról érdeklődött.
A vitaest első részéből itt megtekinthetnek egy a szélesebb közönség számára készített szerkesztett változatot is, amelyet az alábbi linkre kattintva játszhatnak le:

Képek a vitaestről – kattintással:

Rövid összefoglaló a Felvidék.ma 2021. november 14-i számából - kattintással: